A balatonszentgyörgyi téglagyárunk története

Ahogy a legtöbb hazai gyár – különösen a téglagyárak – esetében, a balatonszentgyörgyi gyár története is rendkívül változatos, és sajnos meglehetősen szerényen dokumentált. Ami biztosnak tűnik, hogy az első ténylegesen lejegyzett téglagyárat 1903-ban építették a településen, de a területen már korábban is foglalkoztak téglakészítéssel. A gyár immár 23 éve cégünk, a Wienerberger tulajdonában áll; igazi különlegessége talán, hogy az ipartörténeti jelentősége mellett a terület (főleg a közeli bányatelkek) a hazai régésztársadalmat is foglalkoztatta.

Balatoni téglagyártás

Az alapítás pontos körülményeiről keveset tudni. Az bizonyosnak tűnik, hogy már a 19. században foglalkoztak a téglakészítéssel a területen, de az igazi kereslet csak az 1900-as évek elején jelentkezett, amikor országosan megnőtt a téglaépítészet iránti érdeklődés. Balatonszentgyörgy a századfordulóra vasúti csomóponttá nőtt, amivel párhuzamosan a lakosság és ezzel természetesen az épülő házak száma is növekedett. Az egész balatoni régióban olyan építkezési hullám indult el, amelyhez fogható csak később, az 50-es és 60-as években ismétlődött meg. 1903-ban a korábban használt fáskemence szomszédságában így hát új téglagyár építésébe kezdtek. A kornak megfelelően egy körkemencés üzemet alapítottak, ahol talicskával kellett hordani a kemencébe, majd onnan ki a téglát.

Az üzem, a háborúk alatt és után, ha üzemelt is, valószínűleg csak alacsony kapacitáson. Annyi bizonyos, hogy a település fejlődésnek indult. A második világháború után bevezették a villanyt a faluban, később a Festetics kastélyban nádüzemet alakítottak ki, az 50-es években pedig Földműves Szövetkezetet, Erdért telepet és körzeti iskolát hoztak létre. Ekkor már biztos, hogy a gyár is újra üzemelt, mivel a 60-as évek elején egy hatvanhat méteres szállítószalaggal és köradagolóval korszerűsítették a balatonszentgyörgyi téglagyárat. Ez azt jelentette, hogy naponta 4 - 5000 magasított téglával többet tudtak előállítani, mint korábban. 

 

A modernebb gyár

A környéken ráadásul továbbra is bőségesen rendelkezésre állt az alapanyag, a kereslet pedig folyamatosan csak nőtt. Így 1968-ban megindult egy új, modernebb téglagyár építése. Az új üzemet közvetlenül a régi üzem mellé építették, tulajdonképpen a korábbi gyárat egyfajta mintának is tekintették. Az 1969 októberében, negyvenmillió forintból megnyílt egység a mai üzem igazi alapjának tekinthető. A Zalai Hírlap korabeli írása szerint „a hagyományos téglagyártási módszerektől eltérő technológiával üzemelő téglagyár épült”. Valóban megkezdődött a gépesítés, de azért az új egységben továbbra is fontos alkotóelem maradt az emberi erőforrás. Ekkor már nem kellett a meglehetősen forró kemencéből kézzel kihordani a téglákat, hiszen az új gyár számára a nagykanizsai központi javító gyártotta le az alagútkemencéknél használatos kemencekocsikat. Szabó Ferenc üzemmérnök az Építők lapjának úgy fogalmazott, hogy „valamikor a téglagyárakban a munkásfelvételnél az erőt nézték. Az volt a fontos, hogy mennyit bír az ember. Amikor ide kerestünk munkásokat, azt kutatták: rájuk lehet-e bízni a drága gépeket.”

Az új téglagyárban a közel hatvan munkavállaló negyvenezer köbméter agyagot felhasználva 18 millió kisméretű téglát készített minden évben. Az új technológia talán legfontosabb vívmánya volt, hogy a gyártást teljesen függetleníthették az időjárástól. Mivel a kemence hulladékhőjét használták a tégla szárításához, nem kellett a napos időszakokhoz igazodni, vagy attól tartani, hogy az eső szétmossa a nyerstéglát.

A következő években a Somogy-Zala Megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat a legtöbb téglagyárát próbálta még tovább korszerűsíteni. Mivel a balatonszentgyörgyi egység a legújabb gyár volt a számos üzem között, ezért ezek a fejlesztések csak később értek el ide. Ennek ellenére, 1972-ben az alagútkemencés téglagyárak országos versenyében ez a téglagyár bizonyult a legjobbnak, így megkapta a Kóczián Rajmund-díjat. A 70-es évek újabb változást hozott. Csökkent a kisméretű téglák iránti kereslet, népszerűbbek lettek az üreges téglák – blokktéglák, választófaltéglák, stb. Fenn kellett tartani a tempót, így a balatonszentgyörgyi gyár is megkezdte az átállást a „lyukacsos” téglákra, és csehszlovák gépekkel modernizálták a gyártást.

Az első igazán komoly rekonstrukcióig azonban 1988-ig kellett várni. A 270 millió forintos beruházásnak az volt a célja, hogy évi 40 millió téglát gyárthassanak „emberi kéz érintése nélkül.” A felújítás részekénta gazdaságtalan széntüzelésről gáztüzelésre állították át az egész üzemet. A korábbi évtizedek során egyenesen a vasútról szállították a gyárba a szenet, amit lényegében azonnal fel is használtak a kemencékben. A ’89-ben lezárult korszerűsítést megelőzően csakis B30-as téglákat gyártottak Balatonszentgyörgyön, ám ezt követően bővült a termelés és már HB 38-as termékek is felkerültek a palettára. 

Privatizáció és jelenkor

A következő felújítás már a rendszerváltást követően történt, egész pontosan 1994-ben. Az új tulajdonos, a német AZ Baukeramit GmbH 419,2 millió forintért vásárolta meg az üzemet a Somogy-Zala Megyei Tégla- és Cserépipari Vállalattól. Nyomban munkához is láttak, és ekkor rakták le a jelenlegi téglagyár alapjait. Az új, Balaton Tégla Kft. berkein belül új üzemcsarnokot építettek, szinte mindent kicseréltek, a szárítóban és a kemencében is modernizálták a munkafolyamatokat. A német tulajdonos 16,7 millió márkát, mintegy 1 milliárd 185 millió forintot költött az átépítésre. A technológián kívül megújították a termékszerkezetet, és korszerűsítették a csomagolástechnikát. Az átalakított kemencével már különböző profilú unipor téglákat, áthidaló elemeket, előregyártott redőnyszekrényeket tudtak itt gyártani. A foglalkoztatottak létszáma is növekedett, a Baukeramitnál nyereségre és a nyugati export elindítására számítottak. A privatizációs időszakot követően ez a társaság működtette a balatonszentgyörgyi és az abonyi gyáregységet is.

A Baukeramit csődje azonban keresztülhúzta a számításokat. A vállalat kénytelen volt megválni a magyar érdekeltségeitől. Így 1999-ben a Balaton Tégla, a balatonszentgyörgyi gyárral együtt a Wienerberger érdekeltségébe került. Az 1,055 milliárd forint törzstőkéjű cég akvizíciójával a Wienerberger részesedése a magyar téglapiacon csaknem 50 százalékra nőtt. A gyár további átalakítások után pedig a mai napig üzemel. Sőt, ma már jóval szélesebb termékkínálattal működünk, hiszen a falazóblokkoktól kezdve a válaszfalakon át szinte minden, a házépítéshez kapcsolódó terméket készítünk itt a Balaton partján. A korábbiakhoz képest hihetetlen széles a paletta (a Porotherm téglák közül készül itt 44-es, 30-as, pincetégla, födém, válaszfal, és még lehetne sorolni tovább).

Ásatások és régészeti feltárások

2004 őszén szakemberek próbaásatást végeztek a Balatonszentgyörgy II. agyag védnevű bányatelek bővítésére szánt területen. A kutatott területen régészeti jelenséget és leleteket nem találtak, de a téglagyártól nyugatra fekvő földterületet is bejárva, a vízfolyás és a téglagyári telek közötti szántásban több kisebb-nagyobb, késő Árpád-kori és középkori település nyomaira bukkantak. A beszámolók szerint egy valószínűleg középkori építményhez tartozó, hamus területen egy nagyobb edény töredékeit sikerült összegyűjteniük. A középkori település magja a Csillagvárhoz, illetve a téglagyárhoz vezető úthoz közelebbi területen helyezkedik el, a vizsgálatok során több önálló foltként figyelték meg a település részleteit. Nagyobb ásatást vagy feltárást egyelőre nem végeztek a területen, de mindenképpen érdeklődésre tarthat számot a különleges vidék.

A balatonszentgyörgyi téglagyár 120 éve jól mutatja az iparág, a terület és az egész ország viharos történetét. A tégla azonban végig megmaradt, mint központi elem. Nem csak a gyárban, hanem otthonainkban, épületeinkben is ott jelen vannak. És a gyárban dolgozók büszkén vallhatják, hogy ők bizony nem csak a múltnak, hanem a jövőnek is letéteményesei.

 

Források:

Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adatbázis, https://archeodatabase.hnm.hu/hu/node/56963, 2022. május 24.

Építők lapja – 1964. július 6., 2. oldal

Építők lapja – 1966. augusztus 15., 1. oldal. „Somogy megyében 199 brigád versenyez a szociális címért”, L. J.

Zalai Hírlap – 1968. június 1., 3. oldal. „A stabilizálódás útján a Zala megyei Tanácsi Útépítő Vállalat”

Építők lapja – 1969. október 4., 6. oldal. „Bátrabban kellene alkalmazni a már bevált jó módszereket”

Építők Lapja – 1969. november 29., 4. oldal. „Fotocella és ezer fok.” Kercza Imre

Zalai Hírlap – 1969. december 17., 3. oldal. „Szolgáltatásra, hiánycikkek gyártására is berendezkedik a kanizsai téglaipari központi javítóműhely” (MTI)

Nészava – 1970. február 18., 4. oldal. „Szerdai Mozaik”

Zalai Hírlap – 1970. július 12., 4. oldal. „Nagyszabású fejlesztés előtt a Zala megyei tégla- és cserépipar”

Népszava - 1972. április 20., 8. oldal. „Csütörtöki mozaik”

Népszava – 1988. december 15., 1. oldal. „Javult a téglaellátás”

Népszabadság – 1993. október 4. 7. oldal. „Az ÁVÜ kiteríti az árkártyákat”

Népszabadság – 1995. július 5., 4. oldal. „Téglagyári létszámbővítés”

Partnerkereső